Hol is kezdjem, amióta nem írok…sok-sok minden történt. Történt az, h nagyon boldogok vagyunk. És történt valami más is..valami olyan, ami egy életre megváltoztatta az életem, az életünk.

Május 19-én úgy alakult, h “megalakult” a “MI”. A mi 3an. Nehezen írom le, amin átmegyek, de muszáj és az írás segít. Babát vártunk. Félve, mégis örömmel. Amikor is az első ultrahangra izgulva mentünk.. Derült égből villámcsapásként ért a hír, h extrém magas a cukrom. Azonnal kórház, 8hetes vagyok és ez a Babára életveszélyes lehet..

Ekkor még nem tudtuk, h mi vár rám/ránk.

Szerda reggel írány a Honvéd kórház, protekció révén a legjobb dokihoz, aki közölte, h nagy eséllyel nem tarthatom meg a babát, mert mindkettőnkre nézve veszélyes. Egy gyors telefon az ország legjobb terhes diabetológusának: Dr. Baranyi Évának, aki azonnal, soron kivül fogadott.. amikor megláttam a tömeget a szobája előtt, akkora tudtam, h nagy a baj.. nagyon nagy. 4!!! órás beszélgetés után írány volt a kórház..

(itt ajánlom mindenkinek: Dr. Winkler Gábor-Dr. Baranyi Éva: Cukorbetegek kézikönyve)

Még fel sem ócsudtam és máris kórházba kerültem. Terhességi patológia, MÁV kórház. Addigra már 5 orvos ingatta a fejét, h sajnos nem javasolják a terhesség kihordását. Mert a fejlődési szakasz első 12 hete a meghatározó, a többi csak növekedés. Az első 3 hónapban alakulnak ki a létfontosságú szervek, végtagok és minden..

A babának semmi esélye, 40% arra, h fejlődési rendelleneséggel jön a világra. S már 10% felett genetikailag nem tanácsolják.

Egy világ omlott össze bennünk. A sírást a zokogás váltotta fel. Vizsgálat hegyek. Mára 8!!! orvossal konzultáltunk. Mindegyik a fejét ingatta.. Életveszély és felelőtlenség…

Szigorú diétára fogtak és “műtétre”. Azonnali inzulinra akartak rakni, de köszönet Dr. Túri Zsuzsannának: szülész-nőgyógyász, terhességi diabetológusnak, egyelőre Ő csak szigorú diétára fogott..

3 napja fekszem bent és a következetes diéta levitte 10 alá a cukrom. (3,5-6,0mmol/l a normál, és én 17,6!!!!al kerültem be. Mit tesz 3 nap diéta….

Lelkileg??? -kérdezheted…- leírhatatlanul szarul. De ha beállítják a cukrom, akkor novembertől újra próbálkozhatunk (és persze MI akarunk!!!), akkor normális, egészséges kisbabánk lehet. Sőt!! a cukrosoknál a leggyakoribb az ikerterhesség, mert őket 10xer jobban megfigyelik, mint a normál terheseket.. S mint a statisztika leírja 10ből 8 terhesség iker..csak menet közben elhal az egyik (még) embrió, de nem a cukrosoknál, akiknél ideális a helyzet és sokkal jobb a kontroll.

Kérlek Te ne kérdezd meg, h nincs más megoldás?! Mert a barátaim, családom ezzel stresszel. Tudod, nálunk jobban senki nem akarta a babát és mindent megtettünk. A döntés nem a minek, csak annak a kimondása…

Most előre kell, h nézzek, arra koncentrálva, h egészséges legyek újra és gyönyörű kisbabánk legyen!!!

Kimerültem..

Folyt.köv…

Az élet produkál furcsa dolgokat. Tegnap este Kcsvel elmentünk a Rómaira hekkezni. Kacsáztunk is. És a bolond talált egy MC Stég nevű valamit, és egész este azon hahotáztunk, h a stéghez öltöztem. Bizonyára.

Volt egy komoly beszélgetésünk, melynek az egyik pillanatában igencsak könnyes lett a szemem. De elmúlt, átmentünk azon is. A kapcsolatunk most még a múltkorinál is őszintébb, és stabilabb. Nagyon jó vele beszélgetni, árad belőle a Férfi. No meg belőlem a nő. Pont ezért utálatos is voltam ma reggel, vagy inkább ostoba Sherlockné. De Ő ezt is kezelte, lenyűgőz az, ahogy tud velem bánni.És mosolyogva ingatja a fejét, és rákontráz egy lapát jóval..ez esetben az iwire kirakott közös képünkkel. Megdöbbentem, szóhoz sem jutottam…volt is egy boldogságcsepp..ott bent..ott a gyomor tájékán…

Az éjszakáink úgy telnek, ahogy a tündérmesékben le van írva. No persze ebbe néha állati elemek is belekeverednek. DDDD

Én nem tudom mi ez az érzés, de jó nagyon. S ha éreznem kell, hát hagyom.

Ma este Romkert..én ígértem valamit Kcsnek…és én azt be is tartom.

Tegnap Zsófival vissongva ültünk a Gerbaudban. Mindig is tudtam, h egy “idióta”, de amikor belökte a Titanicos poént a pincérnő előtt, akkor tényleg azt hittem, h lefordulok a székről. ( Jó, hát kértem jeget a vodkámhoz, na de azért ez túlzás nem?!). Szóval körülöttünk inglisek meg spénisek, akik várták, h tele legyen a hely öreg nénikkel, akik fiatal pasikra vadásznak. Rettenetesen belemélyültek a turista könyvükbe, de csak minket találtak. Mi pedig nem törődve semmivel vinnyogtuk egymás poénjain. Megbeszéltük, h csütörtökön óriási partyt csapunk. Zsófi elérte a nagykort, szerintem meg a nagymama kort..ideje ünnepelni Másfelől örültünk, h nem magyarok vettek körül minket, mert amikor az “oboázás” rejtelmeiről beszéltünk, igencsak nem törödtünk másokkal. Csak azt tudtuk igazán megvitatni, h milyen is az a hüvelytorna, és mitől jó egy nő és egy férfi az ágyban. Hihetelen, h mennyire gátlástalanul tudunk egymással beszélni ilyenekről.

Kcs pedig édes majmosan hívott, és óvott, h meg ne ázzak. Abban a pilanatban inkább féltem attól, h elázok semhogy megázok.:-)

Este Kcsvel beszéltünk telefonon 1:28 percet, hihetetlen hogy repül Vele az idő.  Előtte még beugrottam Lonához, ahol csaptunk egy villám női traccspartit. Jóóó volt, energiadús, mondjuk én hamar leléptem. De kellett nagyon az a kis traccs.

Ma reggel Kcs smsére ébredtem. Mindig meg tud lepni. Amikor számítanék arra, h jön az sms nem jön, amikor nem, akkor meg bippeg. Szóval változalanul imádom a kis lükét. Az Ikariamom pedig gombamódjára nő, bolond gomba módjára. S egyre jobban élvezem. Az Lb kimarad teljesen az életemől, és annyira nem hiányzik h azt el sem tudom mondani. ))

Itt van egy partnerünk Bulgáriából, úgyhogy mennem kell, csak gondoltam firkantok ide valami..

Ébredés Kcs nélül olyan, mint a szeretem kv cukor nélkül. Xar.

Szóval Bejus sokáig volt nálam este, beszélgettünk. Elmondta, h milyen szerencsés vagyok Kcsvel. Mosolyogtam, tudom. A projekt, h kell neki találnunk egy pasit. Szóval kedves olvasóink: hajrá, hajrá!!:-)

Rémálmok gyötörtek, és amikor a desperados csörgésem megszólalt, azt hittem leesek az ágyról. Hajnali 7 óra volt, zuhogott az eső. Brr. Kv melléönt, én felszisszen, kutya bánatosan néz. Szerintem inkább kárörvendő volt a kis dög, de akkor és ott mindegy volt.

A nap tárgyalással indult, és éppen röhögésben fullad bele. Hihetetlen hülye vagyok. Amikor a táskámat kinyottam az lakóapark őre előtt kiesett egy bugyi. Kajakra elgondolkodtam, h akkor most felvettem vagy csak bedobtam a táskámba egyet. És ha az utóbbi van csak, akkor nagy a baj. Szerintem mindketten zavarban voltunk, mad jól elröhögtük magunkat. Szerencsére felvettem. Ja, és be is dobtam egyet. Tárgyalás morcos, sikeres, mosolygós, megnyerős. Kipipálva.

Az előbb hívott a Peti. Megfogadtam, h jó ideig nem beszélek vele,de egyszerűen megsajnáltam. Kcs szerint hülyeség, h mindenki baját magamra vállalom, de én márcsak ilyen vagyok. Hülye, érzelgős hülye.

Egyelőre mégcsak dél van, a kedvem hektikus, most éppen mosolygok..de lesz ez még így se!!

Juj, hol is kezdjem. Madárcsörömpölés, reggel 5 óra. A jobb oldalamon Kcs alszik édesdeden, a bal oldalamon szaffika horkol. S félálmomban még mindig nem tudom melyikünk a legboldogabb. Naná, hogy én. Kifulladásig szeretkezünk, s hajnalban ott folytatjuk, ahol este abbahagytuk.. Fanatsztikus egymást érezni, ölelni, csókolni, szeretni..és még megannyi jelzőt írhatnék..

Szombat éjjel kezdődött minden. Leírhatnám, hogy mivel, de nem fontos. A lényeg, h töröltük magunkat a boxról. Mert ahogy Kcs fogalmaz MI vagyunk egymásnak az adrenalin.

Nekem törölni magam a boxról óriási lépés volt, s leírhatatlan érzés. 200zal dobogott a szívem, amikor a törléshez beírtam indoknak: megtaláltam, akit keresek. Olyan gomb, h újra visszataláltunk egymáshoz, nem volt.

S bevallom megkönnyebültem. Megszűnt az az átkozott függőség. Nem hiányzik. S ez jó.

Kedves olvasó, ne kérdezd, h mi lesz velünk, mert nem tudom. Most minden más. Lassan kell, h megismerjük egymást. Félünk mindketten, szerintem. De ez olyan izgalmas félelem. Szabadság és odaadás van. Lépésről lépésre haladunk. Egy szabályunk van: 3 napig lehet kimaradni. Mi értjük.

Tudom, h hol a helyem. Kcs mögött és mellett. Klasszikus Férfi és klaszikus NŐ felállás.

Az eddigi legszebb éjszakánkon vagyunk túl, egymást kutatva, felfedezve. Az első igazi éjszaka. Tudod, amikor olyan vagy, mint egy kis gyerek, nem akarsz elaludni, mert félsz, hogy felébredsz és elmúlik az álom.

De én most felébredtem, s az álmom tovább alszik, szuszog mélyen. S én hallgatom…s élvezem, ahogy kint az élet megindult, a madarak csörömpölnek..Kcs pedig az álmok tengerével küzd még, néha odaosonok és megnézem ahogy alszik..jó érzés.

Hogy meddig tart, hm..nem tudom. De mégcsak most kezdődött igazán el. S ha elrohan, akkor nem engedem. S ha én rohanék ő nem fog. Ebben maradtunk. Tisztelet, bizalom, őszinteség. Ez a mi kis titkunk..egyelőre.

Rengeteg mindenről beszélgettünk, h mi mért..de nem is igazán kellett..mert tudtuk, mert éreztük..h ezt most nagyon akarjuk..h hiányoztunk egymásnak. Én? Haragszom-e? Nem. Minden kétségem elmúlt. Botlott, igen. De tudom, h tanult belőle, h nem kell többet ezt tennie..Nincs rá szükség..S én megbízom benne, elhiszem neki.

Most mennem kell, reggelit készíteni. Boldogan, nagy mosollyal. Szép napot!

Napok óta cseng a telefonom, zsúfolt a postafiókom. Mindenki azt kérdezi, h mi lesz Veletek? Az Abigél bejegyzést nagyon sokan olvasták. Nem tudom skacok, h mi lesz. Most nem vagyunk együtt. Mindenki magában van, és gondolkodik, rendezgeti az életét.

Visszamentem a boxra, mert kaptam ajándékba a barátaimtól egy reget. A Jasnát. Még nem írok, nem is tervezek, de óránként jönnek a levelek, h welcome back. Pedig nem. Nekem ott még van egy kis lezáratlan dolgom. Csak a megfelelő pillanatra várok. Kcs is fent. Tegnap éjjel írt egy édes levelet, nem kettőt. Én meg éjjel becsípve egy olyan szerelem első vériges smst. Bennem káosz van. Ahhoz, h bármi is legyen, ahhoz ennyi nekem nem elég.. Nekem olyan kell, aki szenvedélyes, és megküzd akiért kell. Mert megbántott, és az bennem van. Nem tudom, h mi lesz..de az idő megy..és az életünk zajlik..külön..

Olyan ez a napló nekem, mint az Abigél. Üzeneteket hoz-visz. És hiányzik az a fajta írás, ami megnyugtat. A másik blogom céltábla lett. Annyi minden történt velünk, és annyi minden nem.

Volt az életemben két csodálatosan boldog hét. Az általam klassziknak vélt Férfival. Tegnap este ez apró szilánkjaira hullott. Bánt-e? Hogy a francba ne..

Életem egyik legkeservesebb, átsírt éjszakáján vagyok túl. De felálltam reggel, mint megannyiszor és a kis pinkruhámban, arany magassarkúmban tippegtem az irodába. Mosoly, smink az arcon, és egy kis múló rosszullét, amire hivatkoztam.

Közben a francokat múló.. Belül zokogó. Nem az bánt, h mással levelezett. Szíve joga, nem azzal csapott be. Hanem azzal, h ezt nem mondta el, másra hivatkozott..elmismásolta a dolgot… Ráadásul a kis bolond lehet, h miattam lett céltáblája egy kamuregnek..nagyon úgy tűnik..a fórum ezt suggalja..és akkor meg azért sajnálom, h az átkozott ismertségem céltáblája lett..

Szeretem-e KCSt? Mindennél, és mindenkinél jobban. Nehéz volt lezárnom? Hogy a bányába ne.. De a tisztelet és a bizalom a legfontosabb, ami egy Klasszikus NŐnek jár. Barátságokat tisztogatok éppen emiatt.. Mindenemet odaadtam volna, h átsegítsem a nehéz időszakán, ha nem is mellette hanem mögötte bástyaként álltam volna ott, mégha nem is akarta volna.

Egy bakot 5 évig építettem, és az ország egyik legsikeresebb embere lett mellettem. Mert akiknek a karmájukban van a közös siker, azoknak sikerül. Nekünk is ott volt a horoszkópunkban minden.. Nem bánom az 5 évet sem, mert szerettem, mert szívből tettem. Amikor eljöttem 4 éve, mindent ott hagytam. Két böröndöm, semmi másom nem volt… De tudom, h újra építem. Azóta egy alapítványt is felépítettem a gyereknek, miért az én életemet ne tudnám.. Az, h KCSvel így alakult nem érzem kudarcomnak. Mindent őszintén, szívből tettem. A tegnap estével láthatta a kiváncsi, toporzékolos énemet is.. Pedig a kis csacsogója jobb szerettem volna lenni..egy időre mindenképpen, amíg a sorsunkat megírták..odafent.

Most a sorstól csak azt kívánom, h találja meg a lelki békéjét KCS. Hogy képes legyen a káoszon, amit magának okoz uralkodni. Legyen egy szerelme, aki melől nem akar majd elmenekülni, és akivel korrekt marad úgy, ahogy velem volt két hétig. Szívem minden erejével az összes szeretetem Neki adom, h legyen ereje a káoszon felülkerekedni, és nagyon boldog életet pogácsolni magának!

Tegnap ilyenkor még én voltam a földkerekség legboldogabb embere. Kcs egésznap hívott, édes volt. A zuhogó esőben értünk jött és imádnivaló kis bolond volt. Éreztem ugyan, h a kocsiban kissé feszült volt, de annyit mondott csak, h fáj a feje..

Hazaértünk és itthon minden megváltozott. Egymáshoz kucorodva feküdtünk a kanapén, és csend volt. Majd felült és megfeszült.. Később bementünk a hálóba..mondott valami suta magyarázatot, h valamiért megtorpant, de ez nekem kevés volt..Azóta is csak ezen gondolkodom, h hol hibáztam..

Elment. Beültem egy kád vízbe és úgy sírtam, mint csak egy valakiért, egyszer az életemben. Azt akartam érezni, h csak egy rossz álom és mindjárt felébredek. Szorítottam az itt felejtett kispárnáját, kerestem az illatát az alvóspolóján..fogtam a fogkeféjét…Mostanra minden erőm elhagyott. Nincs válasz, és ez a legrosszabb…

Sokkal jobban szeretem semhogy felhívjam, vagy üzenjek vagy bárkivel is megosszam a bánatom. Mindig is erős Nőnek tartottam magam, aki ilyen esetben felállt és büszkén ment tovább. Így lesz ez most is.

Volt egy vattacukrunk egy felfújt gyönyörű, édes epres vaníliás vattacukrunk. A barátaim álompárnak láttak minket, és én is annak éreztem a kettőnk kapcsolatát.. Összegyűrtük a vattacukrot, és most már csak a pálcikát tarthatom a kezemben.

Abban reménykedtem, h beállít egy nagy vattacukorral és annyit mond: te kis hülye hiányoztál, a csacsogásod az illatod, és mindened. Bolond voltam, vagyok sajnálom..

De ez mint tudjuk csak a mesékben van, a valóvilágban ilyen nem történik meg.

Lezárom a blogunkat, mert kettőnkkel ennek is vége.. Szaffika reggel kicsempészte a kertbe Kincsem polóját, szerencsére el tudtam venni tőle..de ő is érezte, h ennek itt a vége..talán magába akarta még szívni azt a jót, amit érzett, ahogy én is…

Köszönöm mindenkinek, aki szorított nekünk, aki olvasott. Neked Kincsem annyit üzenek, h nem haragszom, és h remélem jól vagy!!! Vigyázz magadra nagyon kicsi Kincsem.

A ma reggelem inkább elfelejteném. Szaffika végigblöoöáozta a 86os buszt. Egyáltalán nem vagyok nyugodt miatta. Itt az irodában futkosott kicsit, meg játszott..de mostanra összekucorodva alszik. Néha nyög álmában picikét..Szerintem du. állatorvoshoz kell vinnem.

Nem aludtam túl jól, sokat forgólodtam. Hiányzott Kcs. Az illata, az érintése. Érdekes volt, ahogy reggel a buszon erősen rá gondoltam megcsörrent a telefonom és benne Kcs hangja. Mosolygós volt, mint mindig. Imádom, ahogy aggódik érünk, ahogy félt.

Ma meg kellene mondanom itt bent, h elmegyek. Olyan nehezen veszem rá magam. Szeretek itt lenni, szeretem a kollégáimat. Bár ez a munka nem nagyon köti le az agyi kapacitásom 10%át sem. Ügynökésgeknél kuncsorogni..szóval ez nagyon nem az én műfajom. Nem szeretnék haraggal elválni. Remélem, h sikerül jó hangulatban búcsút mondanunk egymásnak.

folyt.köv.

Igen, azt mondom igen, és nem, olyan mintha nem most ismertem volna meg, de és itt a, de a nagy betűs szó, első találkozásunkor izgalom, kis feszültség, – a mosolygosabb fajtából -, ott van érzed minden porcikádban, a bizsergés és kiváncsiság, megtelik a tested adrenalinnal, 32 éve magaddal élsz és tudod nagyjából mire hogyan fogsz reagálni, de ahogy nincs két egyforma csillag az égen úgy nincs 2 egyforma adrenalin bomba sem, ezt tudom – autóversenyzésnél tapasztalom -…és elindulsz az addig érzett izgalom szinte eltörpül az első pár perchez képest amit a pályán töltesz…beült az autóba, az illata megtöltötte a teret, a szája fülig ért, mosolygott sőt, csacsogot – imádom ahogy csacsog – bennem minden szeret szét, amire számítottam és tudtam hogyan fogok reagálni sehol, az adrenalin megvan, de minden sima és természetes ismétlem természetes. Mintha egy pár napi utazás után látnám és érezném az illatát újra, kicsit hihetetlen, de nagyon, nagyon jó….

Azóta eltelt pár nap kicsit több mint 1hét, és azt gondoltam ismerem, régóta, de nem, és ez így jó, messze vagyok attól, hogy ismerjem, minden nap nyílik egy két ajtó, amelyek küszöbét átlépve egyre bejebb enged a világába, egyre közelebb és közelebb magához, – nagyon írigy az eperre és a málnára – és amikor ott állok a folyosóján ahonnan az ajtók nyílnak hááát nincs két egyszínű…

Az elmúlt 4 napban nyitottam és léptem be a színes ajtókon, volt olyan szoba amin meglepődtem, és csendesen szinte mozdulatlanul néztem….magyon mosolygos szoba, tele tele színnel…magasfeszültégű szoba vibrálás…szoba tele vadvágyakkal és érzelmekkel mint ha déli vér folydogálna az ereiben…szoba határozotsággal…szoba gondoskodással…és volt szoba aminek, ha szája lenne lefelé görbülne…nem ismerem, nagyon nem…

Most, ha lenne vattacukor küldő szolgálat küldenék Neked nagy nagy epres vaníliás pálcikás édességet, csak azt sajnálnám, hogy nem látom ahogy eszed…csillogó szem, kézben összegyűrt cukor, és az orrod is vattás