Mienkzene amiről eszembe jut az első bejegyzésem, melyet persze ketten kellene írnunk de Kincsem azt gondolta, h Ő inkább a technikai részért fog felelni. Tudom, h majd lázba jön, és hasonló vehemenciával esik neki a naplónknak. Igen, mert ez egy közös napló lesz az életünkről. Lesz benne sok sok kacagás, és biztos lesz benne civakodás, de talán bánat sosem. Legalábbis remélem.

Egy hetesek vagyunk. Nem túl hosszú idő, mégis olyan mintha ezer éve ismernénk egymást. A mozdulatai, a vonásai, a csibész mosolya, amiért odavagyok. A humora, a kedvessége, ami magával ragad, de a legfontosabb nekem, h FÉRFI, aki ismeri a kulcsot hozzám…

33 éves vagyok, kissé szeleburdi, mindig csacsogó kis NŐ. Kincsem 32, mindig mosolygó, a Klasszikus Férfi. Kettőnk munkája nagyon más, az életfelfogásunk nagyon közeli. De még mindig gyermekek, ott legbelül.

Komoly kapcsolatokon vagyunk túl, megannyi tapasztalattal, élménnyel a hátunk mögött. Mégis úgy gondolom, h MI mások vagyunk. A mi álmaink, vágyaink újak. S remélem, h hosszú út áll előttünk, aminek Ti majd a részesei lehettek. Most az első babalépéseket tesszük meg.. Elindultunk..

S miért pont napló? mert vicces, és mert kettőnknek van hozzá kizárólag jogosultsága..vagyis az első közös Kincsünk..minden, ami MI vagyunk. A kapcsolatunk, a munkánk, az életünk, a családunk, az álmaink, vágyaink, kudarcaink…Minden ami, MI együtt vagyunk.

S mint említettem, már kéri is a notebookot..