A mai nap kibújt a kisördög belőlem. Reggel amíg aludtam, Kincsem elment reggeliért. A teraszon ültünk Impivel és néztünk ki a fejünkből, álmosan. Kcs megérkezett a reggelivel, a tálcán egy nagy bögre tkv (tejes kv), amire én kifakadtam..először kedvesen, majd nyaffogva és végül durcisan..h én ezt nem iszom meg. Tudtam, h mi volt az oka..mindig ha valami bajom van, nem a megfelelő célszemélyre borítom rá. Ez most is így történt. Anyuhoz készülődtem (tudom, h előbb vagy utóbb Anyu ezt olvasni fogod..sajnálom, megígértem Kcsnek, h mindig őszintén írok), szóval stresszeltem, mert Anyuval már régóta nem beszélünk..szóval rajtam volt a félsz..

Miközben elvittem Kcst Ghez autót szerelni..csak bambultam ki a fejemből..Kincsem behajtott az utcába, és gyorsan konstatáltam, h nincsenek véletlenek. A kutyám amit elajándékoztam, mert így kellett tennem, két házzal arrébb lakik…nem voltak otthon, pedig megsimogattam volna a kis buksi fejét.

Szóval elindultam Anyuhoz..megvolt a nagy beszélgetés. Jó volt, sőt talán kezdete valami újnak..őszinte volt és mély… Nagyon szeretném, ha lenne folytatása ennek a beszélgetésnek.

Du. elmentünk Etyekre a barátaimmal. Ezután mozi: Az utca királyai. Zseniális film volt, bár a ma kezdődő sokadik kis zörrenésünk is megvolt. Jól kezeltük, jobban, mint vártam… Remélem, h ilyen szépen csiszólodunk össze mindenben. Hiszem, h a legnagyobb fegyverünket használjuk, a kommunikációt. Meg tudjuk beszélni mindazt, amit kell. S ez a legnagyobb erősségünk..

S most veszek egy forró fürdőt és szeretnék aludni ezután.. Kcshez bújva, szorosan, csókolozva…ezt szeretném..