Juj, hol is kezdjem.
Madárcsörömpölés, reggel 5 óra. A jobb oldalamon Kcs alszik édesdeden, a bal oldalamon szaffika horkol. S félálmomban még mindig nem tudom melyikünk a legboldogabb. Naná, hogy én. Kifulladásig szeretkezünk, s hajnalban ott folytatjuk, ahol este abbahagytuk.. Fanatsztikus egymást érezni, ölelni, csókolni, szeretni..és még megannyi jelzőt írhatnék..
Szombat éjjel kezdődött minden. Leírhatnám, hogy mivel, de nem fontos. A lényeg, h töröltük magunkat a boxról. Mert ahogy Kcs fogalmaz MI vagyunk egymásnak az adrenalin.
Nekem törölni magam a boxról óriási lépés volt, s leírhatatlan érzés. 200zal dobogott a szívem, amikor a törléshez beírtam indoknak: megtaláltam, akit keresek. Olyan gomb, h újra visszataláltunk egymáshoz, nem volt.
S bevallom megkönnyebültem. Megszűnt az az átkozott függőség. Nem hiányzik. S ez jó.
Kedves olvasó, ne kérdezd, h mi lesz velünk, mert nem tudom. Most minden más. Lassan kell, h megismerjük egymást. Félünk mindketten, szerintem. De ez olyan izgalmas félelem. Szabadság és odaadás van. Lépésről lépésre haladunk. Egy szabályunk van: 3 napig lehet kimaradni.
Mi értjük.
Tudom, h hol a helyem. Kcs mögött és mellett. Klasszikus Férfi és klaszikus NŐ felállás.
Az eddigi legszebb éjszakánkon vagyunk túl, egymást kutatva, felfedezve. Az első igazi éjszaka. Tudod, amikor olyan vagy, mint egy kis gyerek, nem akarsz elaludni, mert félsz, hogy felébredsz és elmúlik az álom.
De én most felébredtem, s az álmom tovább alszik, szuszog mélyen. S én hallgatom…s élvezem, ahogy kint az élet megindult, a madarak csörömpölnek..Kcs pedig az álmok tengerével küzd még, néha odaosonok és megnézem ahogy alszik..jó érzés.
Hogy meddig tart, hm..nem tudom. De mégcsak most kezdődött igazán el. S ha elrohan, akkor nem engedem. S ha én rohanék ő nem fog. Ebben maradtunk. Tisztelet, bizalom, őszinteség. Ez a mi kis titkunk..egyelőre.
Rengeteg mindenről beszélgettünk, h mi mért..de nem is igazán kellett..mert tudtuk, mert éreztük..h ezt most nagyon akarjuk..h hiányoztunk egymásnak. Én? Haragszom-e? Nem. Minden kétségem elmúlt. Botlott, igen. De tudom, h tanult belőle, h nem kell többet ezt tennie..Nincs rá szükség..S én megbízom benne, elhiszem neki.
Most mennem kell, reggelit készíteni. Boldogan, nagy mosollyal. Szép napot!
Örülök Nektek!
:-):-)KicsiKlau
By: Névtelen on május 19, 2008
at 9:54 am