Szaffikát ( 18 hónapos spániel kislány, a kedvenc) ma hazahozták. Kedvtelen a kis lüke. Nem értem az okát és egy kicsit aggódom, bevallom őszintén. A kanapéról figyelem, néha lekucorodom mellé a földre, de nem nagyon reagál semmire..

Egyedül vagyok itthon. Egész hétvégén nagy volt a nyüzsi, most pedig csend honol. Kincsem hazament az Édesanyjához, és ma már nem jön. ;-(

Már 2x beszéltünk ugyan, de egyszerűen nem akarom magamnak beismerni, h ennyire hiányzik.. nagyon régen nem éreztem ilyet. Tudom, h dolga van és a Családjával is kell lenni, meg kell az egyedüllét..de most olyan jó lenne, ha itt lenne.. Nyugodtabb lennék..

Holnap nehéz napom lesz.

Mindenesetre bánatomban megettem egy csomó lilahagymás, kacsazsíros kenyeret. Merthátugye egyedül megtehetem.

Ma koncert van Bécsben. Ott lehetnék én is, de akkor az azt jelentené, h Kincsem nem lenne.. Brrr. Akkor inkább hallgatok valami olyat, amit ugyanúgy szeretek, s közben miért is ne gondolnék Rád?!

Megyek lassan aludni, h mielőbb holnap legyen, s lássam Kincsemet újra..s remélem, h Szaffika is újra kis virgoncka lesz..

Egyedül. Kincsem és Impi elmentek vásárolni, ebédet fognak főzni. Én rendet raktam és leroskadtam a kanapéra. Zúg a fejem. Annyi minden kavarog bennem. Tegnap este megmostam a hajam, és az illat egy emléket idézett fel bennem. USA. 10évvel ezelőtt még kint éltem. Szerettem ott lenni, persze akkor és ott mindig honvágyam volt. De az örök nyár Miamiban, a nyüzsi, és a napsütés a tengerparton..HIÁNYZIK!!

Ma Anyák napja..egésznap a Mamámra (Nagyikámra) gondolok.. Hiányzik, leírhatatlanul. Most annyira szeretném a fejem az ölébe hajtani, és hallgatni a meséit, bölcsességeit. Idén tervezem, h meglátogatom a rokonait. Anyukámmal. Ma kivételesen Ő is eszembe jutott..fel is hívtam. Talán most rendeződik minden köztünk. Talán idén megvalósul az első közös nyaralásunk..Talán annyi minden történhet idén..

Kincsem is újat hoz az életembe, az eddig magányom múlni látszik. Ami nagyon jó érzés, másfelől megijedtem kicsit.. Túl sokáig voltam egyedül.. S az életem most új írányt vesz. Szeretek vele lenni, érezni a finom illatát, gondoskodását. Csak ne félnék ennyire, h ne rontsak, ne hibázzak..h minden így maradjon..ameddig a sors ezt nekünk megírta.. Ajándéként csöppent az életembe, s remélem, h kellőképpen tudok rá vigyázni..

A mai nap kibújt a kisördög belőlem. Reggel amíg aludtam, Kincsem elment reggeliért. A teraszon ültünk Impivel és néztünk ki a fejünkből, álmosan. Kcs megérkezett a reggelivel, a tálcán egy nagy bögre tkv (tejes kv), amire én kifakadtam..először kedvesen, majd nyaffogva és végül durcisan..h én ezt nem iszom meg. Tudtam, h mi volt az oka..mindig ha valami bajom van, nem a megfelelő célszemélyre borítom rá. Ez most is így történt. Anyuhoz készülődtem (tudom, h előbb vagy utóbb Anyu ezt olvasni fogod..sajnálom, megígértem Kcsnek, h mindig őszintén írok), szóval stresszeltem, mert Anyuval már régóta nem beszélünk..szóval rajtam volt a félsz..

Miközben elvittem Kcst Ghez autót szerelni..csak bambultam ki a fejemből..Kincsem behajtott az utcába, és gyorsan konstatáltam, h nincsenek véletlenek. A kutyám amit elajándékoztam, mert így kellett tennem, két házzal arrébb lakik…nem voltak otthon, pedig megsimogattam volna a kis buksi fejét.

Szóval elindultam Anyuhoz..megvolt a nagy beszélgetés. Jó volt, sőt talán kezdete valami újnak..őszinte volt és mély… Nagyon szeretném, ha lenne folytatása ennek a beszélgetésnek.

Du. elmentünk Etyekre a barátaimmal. Ezután mozi: Az utca királyai. Zseniális film volt, bár a ma kezdődő sokadik kis zörrenésünk is megvolt. Jól kezeltük, jobban, mint vártam… Remélem, h ilyen szépen csiszólodunk össze mindenben. Hiszem, h a legnagyobb fegyverünket használjuk, a kommunikációt. Meg tudjuk beszélni mindazt, amit kell. S ez a legnagyobb erősségünk..

S most veszek egy forró fürdőt és szeretnék aludni ezután.. Kcshez bújva, szorosan, csókolozva…ezt szeretném..

Hello
Megérkeztem én is, – ja ki az az én, remélemhetőleg kiderül egy pár nap alatt – dolgom volt ezért kicsit késve, de itt vagyok ebben világban, persze nem egyedül, valahol itt van a Életem most is, mellettem pakolol és készülődik, egy hete ismerem, igazi NŐ tudjátok milyen: szines, csacsog, énekel, mosolyog nagyon sokat, forró vérű, nyafogós, bújik….valódi NŐ illata van, ritkaság ezen a földön, de megtaláltam nem elöször, és lehet, hogy nem is utoljára….van ez igy azt mondják állitják olyan emberek akik ismerik a multadat és látják a jövöd egy egy részét, vagy a egészet…minden esetre mintha egy évtizede ismerném és nem egy hete, a gesztikulálása, ahogy beszél, a gondolatai, na persze van ami még nem igazán van meg és amit 10 év után sőt pár nap után illik ismerni tudni, ” nem szereti a tkvt ” ma reggel én ezt nem kérem, én ezt nem iszom meg, és mi ez egyáltalán? na ilyenek pedig vannak, amit viszont nem tudok elfogadni és tényleg nagyon dühitő az az amikor valaki indexelés elött fékez…indulok, mindeki vár, vagy vadászház is lehet, vattacukrozni mentem – eper vanilia – na azt nem kicsit, ellenben nagyon szereti…én meg imádom

Mienkzene amiről eszembe jut az első bejegyzésem, melyet persze ketten kellene írnunk de Kincsem azt gondolta, h Ő inkább a technikai részért fog felelni. Tudom, h majd lázba jön, és hasonló vehemenciával esik neki a naplónknak. Igen, mert ez egy közös napló lesz az életünkről. Lesz benne sok sok kacagás, és biztos lesz benne civakodás, de talán bánat sosem. Legalábbis remélem.

Egy hetesek vagyunk. Nem túl hosszú idő, mégis olyan mintha ezer éve ismernénk egymást. A mozdulatai, a vonásai, a csibész mosolya, amiért odavagyok. A humora, a kedvessége, ami magával ragad, de a legfontosabb nekem, h FÉRFI, aki ismeri a kulcsot hozzám…

33 éves vagyok, kissé szeleburdi, mindig csacsogó kis NŐ. Kincsem 32, mindig mosolygó, a Klasszikus Férfi. Kettőnk munkája nagyon más, az életfelfogásunk nagyon közeli. De még mindig gyermekek, ott legbelül.

Komoly kapcsolatokon vagyunk túl, megannyi tapasztalattal, élménnyel a hátunk mögött. Mégis úgy gondolom, h MI mások vagyunk. A mi álmaink, vágyaink újak. S remélem, h hosszú út áll előttünk, aminek Ti majd a részesei lehettek. Most az első babalépéseket tesszük meg.. Elindultunk..

S miért pont napló? mert vicces, és mert kettőnknek van hozzá kizárólag jogosultsága..vagyis az első közös Kincsünk..minden, ami MI vagyunk. A kapcsolatunk, a munkánk, az életünk, a családunk, az álmaink, vágyaink, kudarcaink…Minden ami, MI együtt vagyunk.

S mint említettem, már kéri is a notebookot..